A Szekszárdi Borvidéken a szőlőművelés hagyományai a római korig nyúlnak vissza. A borvidék  Szekszárd, Őcsény, Decs szőlőit jelenti.  A terület központja Szekszárd, amely a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezik. A borvidékre jellemző kadarkát a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal, a szekszárdi borvidék jellegzetes fajtájaként vált ismertté. A törökök után a lakosság nagy része a jövedelmező szőlőműveléssel foglalkozott. Kedvezményként adták a szőlőtermesztőknek, hogy csak tizeddel és nem kilenceddel tartoztak a bor után . A területre nagy számban érkeztek német telepesek.  A helyi és az új telepesek karöltve emelték a borvidék szőlőkultúrájának színvonalát.

A napóleoni háborúk alatt a bor még keresettebbé vált. A háborúk után a kereslet jelentősen csökkent, de a jó bornak mindig volt piaca.  A 19. sz. második felében pusztító filoxérajárvány óriási károkat okozott a szekszárdi szőlőállományban is. Az utóbbi évtizedekig a későn érő,  kiváló Kadarka volt az uralkodó, újabban a Cabernet, a Merlot és a Kékfrankos vált uralkodóvá.

A Villányi bortermő vidék  hazánk legdélebben fekvő borvidéke. Klímája szubmediterrán jellegű, a hőmérséklet az átlagosnál magasabb.   A  szőlőszemek megfelelő cukortartalmáról a sok napfény gondoskodik. A mediterrán hatás a déli lejtőkön érvényesül igazán. Sok más magyarországi borvidékhez hasonlóan, a villányi régió történelme is a római időkig nyúlik vissza, a polgárok előszeretettel telepítettek szőlőt. A múlt század eleji filoxéra-járvány sok tőke elhalását okozta. 

A Villány-Siklósi borvidéken hat hegyközség működik: Hegyszentmártoni Hegyközség, Tenkes Hegyközség, Nagytótfalu Hegyközség, Kisharsányi Hegyközség, Nagyharsányi Hegyközség és a Villányi Hegyközség. A borvidék keleti hegyvonulatain termesztik a vörösborszőlőket. Legelterjedtebb szőlőfajták a Kékoportó, a Kékfrankos, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon, a Merlot, a Pinot noir, a Zweigelt és a Kadarka. A fehérborszőlőket a borvidék középső és nyugati oldalain termesztik. A termesztett fajták  a Hárslevelű, a Királyleányka, a Tramini,  a Chardonnay, az Olaszrizling és a Rajnai rizling.

A Hajós-Bajai borvidék éghajlata meleg, mérsékelten száraz, a napsütéses órák száma magas, azonban a csapadék meglehetősen kevés. Kezdetben a folyók árterében kialakult lugasos szőlőművelés volt jellemző, később a futóhomok megkötése céljából Mária Terézia idején telepítettek új ültetvényeket. Német szőlőtermesztők települtek a vidékre, és felvirágoztatták a szőlőkultúrát. Akkoriban készültek az első löszbe vájt borospincék.

A borvidék a régi Alföldi borvidékből jött létre. Régebben főleg Kadarkát készítettek itt, de ma már jellemző a Kékfrankos, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon, a Zweigelt, az Olaszrizling, a Rajnai rizling, a Chardonnay, a Hárslevelű, az Ezerjó, a Kövidinka és a Királyleányka is.

A Kunsági borvidék a legnagyobb hazai borvidék. Az időjárás elég szélsőséges, forró a nyár, igen hideg a tél, gyakoriak a korai fagyok. A csapadék egyenetlen és kiszámíthatatlan. A futóhomok megkötéséhez itt is, mint a Hajós-Bajai területen, jó megoldás volt a szőlőültetvények telepítése.  Régen nagyobb területet foglalt el a Kadarka, az Ezerjó és a Kövidinka, mára elterjedt a Cserszegi fűszeres, a Rajnai rizling, illetve a Zweigelt, a Kékfrankos, az Olaszrizling, a Kunleány, a Rizlingszilváni és a  Bianca.