A Dél-Balatoni Borvidék a Balaton közelsége miatt sajátos mikroklímával rendelkezik,s bár nem a legnagyobb területű, de palackszámával előkelő helyen áll a régiók között. A  megbízható minőséget adó szőlőtermelést  és borászatot a Balatonboglári Állami Gazdaság alapozta meg. A közelmúltban sorra alakultak a családi pincészetek. 

Meghatározóak a muskotály fajták, melyek a vidékre jellemző pezsgőgyártáshoz is kiváló alapborokat nyújtanak. Az illatos, könnyed fehérborok fajtái az Ottonel muskotály, a Tramini, a Rajnai rizling, a Zöld veltelini, az Olaszrizling, a Királyleányka. Vörös  fajták a Cabernet Sauvignon, a Kékfrankos, a Merlot.

A Tolnai borvidék alapvető tulajdonságaiban közel áll a szekszárdi borrégióhoz.A XVIII. sz.-ban a vidéken letelepedők adómentességet kaptak, amennyiben szőlőt telepítettek.  Egy 1893- ban született bortörvény az  egész megyét a Szekszárdi borvidékhez sorolta. A második világháború után  a nagyüzemi szőlőtermesztés volt jellemző,a települések a Szekszárdi Borkombinát beszállítói voltak.  A rendszerváltozás után egyes községeket besoroltak  a szekszárdi borvidékhez.  Hamarosan felmerült a lehetősége a Tolnai borvidék megalakulásának. Szerencsés fordulat volt, hogy a Szekszárdi régió szűkebbre akarta venni a határait, így semmi nem állhatott az új borvidék megalakulásának útjába.

A területen főleg fehér fajtákat termesztenek, jellemző a Olaszrizling, a Tramini, a Chardonnay és a Sauvignon Blanc.  A  déli tájakra jellemző a   Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Kadarka és a Kékfrankos.